2007. november 9.
a csernus nője susanne claire @ 2007. november 9. | még nincsenek kommentek

E-Mail Bookmarkolom Kommentelek

          

Pótcselekszem – bármennyire nem akartam, most mégis ezt teszem. Bonbonos filmnézés, rájöttem, hogy a hagymás csiót is szeretem, nem sok ruhában – igyekszem nagyobbra állítani a fűtést (jó így). Olvasom ezt a Csernust – A NŐ címmel. Eddig Albert Györgyinek azt javasoltam volna, hogy csinálja magának – már azt mondanám: olvassa el Csernust, és utána elégítse ki saját magát, vagy csináljon, amit szeretne. Nem mintha haragudnék rá, hisz nincs miért és nincs is mire. Csak jótanács. Csernus most öntudatlanul is (vagy tudta?) valahogyan A.Gy. „párjává” válik számomra, csak az ellenkező oldalon áll, hiszen Györgyi maga a patológia, a „szarból” (khm) menekülő „depis pina” (khm). És ez jó – persze nem fogja olvasni, gondolom, de hát az ember maga irányítja életét, és mindenért csak és kizárólag saját magát hibáztathatja (Cs.I.) – Csernus megírta – Albert nem olvasta, közösen hozták össze. Ó, ha tévednék!

Nem érdekel a Csernus, hogy mit gondol A nőről, én annak érzem magam és nem tükördefiníció szerint (tehát egy pasi léte, vagy nem léte miatt), hanem úgy alapból, persze mondaná, hogy mi másért írok róla, ha nem azért, mert „zavar”, amit magyaráz, tehát akkor mégiscsak érdekel. Mindegy – a könyv jó, szerintem, azonban nekem nem tetszik. Egy könyvben ne tessék csúnyán beszélni, kéremszépen, még a nyomatékosítás kedvéért se – mert minek is? Doktor, Ön fél, hogy nem veszik komolyan, ha nem beszél csúnyán?? (csak mert ezt tetszett írni, hogy nyomatékosítaná, így).

          

 

« #3     #5 »

Még nincsenek kommentek. ()

belemondom a dobozbaHa van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.





zsu-blog